A FŐVÁROSI ÖNKORMÁNYZÁS SZERVEZETI KÉRDÉSEI

AZ ÖT ALAPELV

  1. A mesterségesen szított ellentéteket félretéve, agglomerációs önkormányzati társulást alapítunk, aminek keretei között a főváros, a kerületek és az elővárosok együtt, egymás felé nyitottan intézik a közös ügyeiket.

  2. Minden önkormányzati pénzügyet teljesen átláthatóvá teszünk, ténylegesen és gyorsan kereshető közbeszerzési adatbázisokat, szerződéstárakat teszünk közzé. A közbeszerzési eljárások során a „zöld közbeszerzés” alapelveit és előírásait tekintjük irányadónak.

  3. Az önkormányzat felé tett lakossági bejelentések hatékony csatornájává tesszük a bejelentés- és ötletgyűjtő civilszervezeteket, bejelentéseikre kötelezően gyorsított választ adunk, működésüket segítjük.

  4. A közösségi feladatvégzés és önszerveződő kormányzás egyéb módjait (pl. köztisztasági programok, részvételi tervezés és költségvetés) is segítjük. A döntéselőkészítést a polgárok, a civilszervezetek és az ellenzékünk felé is kinyitjuk.

  5. Drága informatikai beszerzések, látszatfejlesztések helyett az e-közigazgatás különlegességből alapelvvé válik. Legelső lépésként a létező mobilos, internetes ügyintézések, fizetések felárait eltöröljük.

VÍZIÓ

A Sétáló Budapest emberközpontú és zöld szemlélete az önkormányzás szervezetében elsősorban úgy jelenik meg, hogy az öncélú jelenségeket, a titkolózást, a mesterséges szervezeti széttagolódottságot, valamint a polgárok világától való elkülönülést felszámoljuk. Soha többé öncélú önkormányzatokat! Budapest nem létezhet a saját kerületei és az agglomeráció nélkül. Csakis a közös akaraton és együttműködésen alapuló közös munka javíthat a mai helyzeten – ez viszont ma is lehetséges lenne, törvénymódosítás nem kell hozzá.

A Sétáló Budapest nem nélkülözheti saját polgárainak tettrekészségét sem. Véget vetünk a polgári kezdeményezéseket, a civil kontrollt tagadó pökhendi „szakértőségnek” és hivatalnokoskodásnak. A polgári kezdeményezésekre erőforrásként, partnerként tekintünk. A fejlesztési tervek közösségi tervezés keretében, az érintettek érdemi bevonásával, teljes nyilvánosság mellett készüljenek!

A főváros nem fejlődhet a kormány támogatása nélkül, ugyanakkor a kormány sem kormányozhat fővárosa ellenében. A konstruktív együttműködést megkönnyítheti, hogy Budapestnek egyáltalán nem érdeke más régiók elől elhalászni fejlesztési forrásokat. Épp ellenkezőleg: érdekünk, hogy felgyorsuljon városaink fejlődése, és csökkenjen Magyarország vízfejűsége. Az egyeztetések során legfőbb törekvésünk az lesz, hogy kormányzati partnereinket rávegyük az ártalmas és felesleges nagyberuházások felfüggesztésére vagy mérséklésére.

Az Európai Unió nemcsak országok uniója, hanem régióké és városoké is – a helyhatósági és civil együttműködés lehetőségei a kontinens nagyvárosai közt azonban egyelőre kihasználatlanok. A főváros „külügyminisztériumának” tevékenységét nem a külgazdasági érdek elvtelen hajszolása jellemzi majd. Kultúrdiplomáciánk hozzájárulhat Magyarország kedvezőbb nemzetközi megítéléséhez, hisz Budapest az európai városok közt lényegesen előkelőbb helyet foglal el, és nagyobb népszerűségnek örvend, mint Orbán Viktor Magyarországa az unió tagállamai közt.

A közélet tisztasága mellett a közterületek tisztaságára, az egész város biztonságára is odafigyelünk. A növekvő jelenlétű önkormányzati rendészetek biztosítják azt a biztonságérzetet, amire a lakosságnak az élhető városhoz éjjel-nappal szüksége van. Ugyanúgy, ahogy az önkormányzat átláthatósága biztosítja, hogy a városházán se harapózzék el a politikusok deviáns magatartása, a korrupció.

Bevezetés

Nemcsak a budapesti agglomeráció, hanem maga Budapest is szenved attól, hogy önkormányzati rendszere széttöredezett, mesterségesen létrehozott és mélyített ellentétek is szabdalják. Így ami összetartozik, az nem tartozik közös irányítás alá; az egymásra utalt és egymás fejlődésére döntő hatással levő települések, településrészek élete egymástól független, egymásnak akár ellentmondó stratégiák mentén alakul.

A mesterséges ellentétek legszembetűnőbb rendszerét alkotják a Fővárosi Önkormányzat és a kerületi önkormányzatok közti ellentétek, valamint az egyes kerületek közt is húzódó törésvonalak. A hatásköri ütközések, illetve a kerületenként változó szabályozások nagyban csökkentik a rendszer hatékonyságát, sőt, egyes esetekben jogbizonytalanságot is szülhetnek. A kerülethatárok problémái mellett a közterületek kezelőjétől (főváros vagy kerület) is függhetnek egyes szabályok; s hasonlóan problémásak a közterületi viselkedési szabályok vagy a kerületi intézmények támogatásai közti különbségek.

Az agglomeráció településeinek egymásrautaltsága – és annak kezeletlensége – kézzelfogható, amikor a határokon nyilván áthatoló környezetszennyzési, közlekedési és területfejlesztési anomáliákat látjuk. Ilyen, amikor a főváros területén átfolyó patakok vize sokszor az agglomerációs felső szakaszon szennyeződik, vagy amikor az egymással összenőtt külvárosok és elővárosok nappali, éjszakai tömegközlekedése érthetetlenül radikálisan eltér egymástól. A közös kormányzás előnye ott is jelentkezik, hogy a közös agglomerációs intézmények – például az agglomerációs BKK – működését a több tulajdonos egymást is ellenőrző árgus szemekkel figyeli, és így sokkal hatékonyabban ellenőrzi, sokkal átláthatóbbá teszi.

Mesterséges és ártalmas határ húzódik az egyes önkormányzatokon belül a városvezetés és a polgárok széles közössége, a civilszervezetek, illetve a városházi ellenzék között. Nem látjuk sem célszerűnek, sem fenntarthatónak, hogy az önkormányzat ezekre a szereplőkre nem többleterőforrásként, hanem potenciális problémaként tekint. A polgárok tömege számos nagy kiterjedésű kérdést (mint például a szemetelés kordában tartása vagy az infrastrukturális hiányok, hibák felderítése, bizonyos tervezési munkák helyi finomítása) hatékonyan kezelhetne, és ennek szervezésére a legtöbbször civilszervezetek is ajánlkoznak, de ma az ilyen kezdeményezések áthatolhatatlan falakba ütköznek. Az ellenzék nagyobb rálátása pedig legfőképpen sokat tehet a városvezetés működésének átláthatóvá tételében; azonban manapság az ellenzék nemhogy a városházi munkából, de még a szigorúan ellenőrzött és függőségben vergődő helyi sajtóból is kiszorul. Mi ezzel szemben mindenkivel együttműködünk, mert a főváros sikere közös ügyünk!

Új alapokra kell helyezni azt is, hogy maga a főváros milyen nagyobb szervezeteknek, szerkezeteknek a része, és hogyan. Ebből a legfontosabb a Budapest tágabb környezetének (akár az egész Kárpát-medencének) térszerkezetét alakító hatás. Ez Budapest, Magyarország és Közép-Európa sikerességét, jövőjét alapvetően meghatározza, de jelenleg szinte semmilyen figyelem nem hárul rá. Megengedhetetlen, hogy Közép-Európa egyik legnagyobb városának semmilyen tudatos hatása nincs még a saját országának, saját szűkebb régiójának térszerkezetére, fejlődésére sem. Budapest jelenleg rendkívül elmaradott az elektronikus közigazgatás terén is. A honlapja még alaposabb információkeresésre is alkalmatlan, nem hogy ügyintézésre. Az elektronikus tranzakciók múltban rekedt rendszerére egy másik kiváló példa, hogy a mobilfizetésben – már ahol ez rendelkezésre áll – annak ellenére, hogy ennek önköltsége a készpénzes megoldás alatt van, pofátlan „kényelmi” díjakat kell fizetni.

S végül sokkal tudatosabban kell figyelni a közrend és a közbiztonság önkormányzati szervezetére, az önkormányzati rendészetekre (régen: közterület-felügyeletekre), annak is a mainál egységesebb szemléletű működtetésére (ezekből is 23 + 1 van Budapesten). Fontos azonban leszögezni, hogy amikor mindezekről az együttműködési és közös kormányzási kérdésekről beszélünk, nem formális területi, hatásköri, eljárási vagy egyéb korrekciókról beszélünk – erre a fővárosnak önmagában joga sincs –, hanem a szereplők önkéntes együttműködéséről, amelyet azok az aktuális szabályozási környezettől függetlenül, de az adott jogi kereteket megtartva vállalnak.

Agglomerációs önkormányzás

Létrehozzuk az agglomerációs közös önkormányzás szervezetét egy önkormányzati társulás formájában, amiben részt vesznek a kerületek, az agglomerációs települések és a főváros (nyilvánvalóan akkor is, ha ezek nem mindegyike azonos politikai színezetű). A társulás hivatala a Főpolgármesteri Hivatal.

Ennek a társulásnak a feladatai közé tartozik természetes módon az agglomerációs szintű közlekedésszervezés, stratégiaalkotás, illetve az agglomeráció térszerkezetének fejlesztésével kapcsolatos kédések, valamint a városszerkezeti léptékű zöldinfrastruktúra-tervezés, vagy akár ezen a szinten az örökségvédelem is. Ide tartoznak még a környezetvédelem határokat áthágó kérdései is, leginkább a gyorsan terjedő levegőszennyezésé, valamint a felszíni vizek védelméé.

A BKK-t megtartjuk, megerősítjük, sokkal átláthatóbbá tesszük, és a társulás tulajdonába adjuk. Természetesen arányos mértékban a többi szereplő is apportál ebbe infrastrukturális elemeket, szervezetrészeket. Megkíséreljük eme új BKK számára visszaszerezni a hév-hálózatot (akár részlegesen, a MÁVval alapított vegyesvállalat formájában) és az elővárosi buszvonalak megrendelését. A főváros és az agglomerációja közös ügyeinek intézését az egyik főpolgármester-helyettes portfóliójába illesztjük.

Nyitott döntéselőkészítés

Az összes helyi közszereplőnek (a városházi ellenzéknek és a helyi civilszervezeteknek) lehetővé kell tenni, hogy érdemben részt vegyenek a döntéselőkészítési folyamatokban. Ehhez a mainál sokkal intenzívebb információáramlást kell biztosítani köztük és az önkormányzatok hivatalai között.

Ez azért kifejezetten fontos, mert a sok szereplő igényeit, álláspontját érvényesítő valódi demokratikus döntéshozatal nem képzelhető el a döntéselőkészítéshez való közvetlen hozzáférés nélkül. Minden döntés, minden szabályozás apró részletei az előkészítés során dőlnek el, és ha már csak a nagy csomagokban, igen-nem döntésre előkészített, hatalmas munkával már dominánssá tett véleményt tartalmazó előterjesztésekben lehet őket megismerni, akkor már nincs lehetőség az egyeztetések újranyitására és a hibák más szereplők számára is megnyugtató korrigálására. A döntéselőkészítés során ugyanakkor minden egyes részkérdésben lehetőség van több érintett véleményének ütköztetésére, és ez a legtöbb esetben nem is jelent konfliktust, csak a többféle igény egyidejű kielégítésének finomhangolását.

Magát a döntéshozatalt is nyitottabbá, illetve ellenőrizhetőbbé tesszük. Az összes önkormányzati testületi ülést (beleértve a Fővárosi Közgyűlés és az agglomerációs társulás tanácsának üléseit), valamint a bizottsági üléseket is élőben közvetítjük az interneten.

Közösségi önkormányzás

El kell kezdeni az olyan mechanizmusok létrehozását, amelyek révén majdan a fenti nyitott döntéselőkészítésben akár a városlakók is részt vehetnek.

Az önkormányzati munka lakossági kiterjesztése azoknak a feladatoknak a körében kezdődhet el, amelyek térben nagyon kiterjedtek, ezért központosított önkormányzati rendszerekkel még jó működés esetén sem kezelhetőek, de bonyolult stratégiákat nem igényelnek. Egy ilyen legelső lépésre a legjobb példa a köztisztaság. A kis forgalmú, leginkább kertvárosi utcaszakaszokon, amelyekre a szervezett köztisztaság szinte soha nem jut el, az utcai szemét szedését, az utcai kukák ürítését, illetve az illegális lerakások figyelését hatékonyan végezhetik a legaktívabb lakók (vegyük észre, hogy tényleg csak egy apró lépésről van szó, hiszen a saját ingatlan előtti járdaszakaszra és zöldsávra ma is hasonló kötelezettsége van minden tulajdonosnak!).

Az ehhez hasonló, de fokozatosan egyre bonyolultabb feladatok – infrastrukturális, közigazgatási hiányosságok feltárása, részvételi költségvetés, közösségi tervezés – közösségi szervezése (public service coproduction1) vezethet el oda, hogy a közösségi önkormányzás, illetve a helyi részvételi demokrácia a lakosság „munkával szerzett érdemei”, illetve már egyfajta tulajdonosi szemlélet kifejlődése mellett terjed el, és nem elsősorban az önkormányzati rendszer számára kezelhetetlen kritikazuhatag, irreális elvárások (pl. a „szokásos” közmeghallgatások) képében valósul meg. A helyi közügyekbe való beleszólás tényleges erősödését az önkormányzati munkában való közösségi gyakorlatszerzés kell, hogy kísérje és megalapozza.

Ne feledjük el, hogy a polgárőrségek révén a sokkal érzékenyebb területnek gondolt közbiztonságban is már régóta érvényesül egy hasonló modell. Esetleg a közbiztonság érdemi javítása is ezen modell további erősítésén keresztül valósulhat meg.

A fenti fejlődés eredményeképpen a fővárosi, illetve a kerületi költségvetések szabad rendelkezésű részének felhasználását évről évre növekvő mértékben tereljük a részvételi költségvetésbe. Itt a városlakók dönthetnek, mely projektek megvalósulását tartják valóban szükségesnek.

Minden lakosságot bevonó működési modellben fontos részvételi csatorna a helyi civilszervezeteken keresztüli aktivitás. Amikor arról beszélünk, hogy milyen törekvéseket kell mindenképpen becsatornázni az önkormányzati működésbe, fővárosi szinten az olyan civil kezdeményezések hozhatóak fel példaként, mint:

Általános tapasztalat, hogy a mindenkinek szóló, semmitmondó együttműködési felhívások a legtöbbször teljesen hatástalanok. Emiatt az ilyen munkában bevált civilszervezeteket és kezdeményezéseket konkrét feladatok elvégzésére is meg kell hívni. Például 2-3 civilszervezetet célzottan meghívunk egy közös feladat elvégzésére (mondjuk egy konkrét tervezési feladat támogatása, egy konkrét városrész szemetességének felszámolása, egy konkrét városrészi, környéki funkció megtelepítése, a helyi hajléktalanok ellátása, lakhatása, mentorálása, foglalkoztatásban való segítése).

A feladatvégzésben még a legprofibb civilszervezeteket is néha mentorálni kell, de az biztos, hogy a közös munka során végig aktív kapcsolattartásra, kétirányú információcserére van szükség.

Általánosan fel kell karolni, és a problémamegoldás részévé kell tenni az olyan „mindent figyelő” civil kezdeményezéseket, mint a jarokelo.hu, vagy régebben a BKV-figyelő. Az együttműködésnek az alapja az lehet, hogy a civilszervezet által gyűjtött, és valamilyen szinten megszűrt, megformázott, illetve közvetlenül már a felelős hivatali egységnek (nem egy rosszul megválasztott részlegnek, vagy általában a lakossági bejelentésekkel foglalkozó egységnek) elküldött észrevételre a megcímzett hivatali egység az általános lakossági megkeresésekre előírt 30 nap helyett sokkal hamarabb köteles válaszolni – ezt az önkormányzatok önként vállalhatják. A civilszervezetek ezért a munkájukért pénzbeli támogatást, illetve a hivatali adatokhoz való belsőbb, közvetlenebb hozzáférést kaphatnak.

A BKV-figyelő értékes példa arra is, hogy a szorosabb önkormányzati ölelés a kezdeményezés eljelentéktelenedését eredményezte. Az ilyen csapdák elkerülése végett az együttműködési szisztémának a hosszú távú működtetési modelljét is ki kell dolgozni, ugyanis – egy másik lehetséges problémaként – ha a civilszervezet a fenti támogatást és többletjogosítványokat megkapja, fokozatosan eltűnik az önkormányzattól független, civil alapállapota is, kvázi hivatali szervvé válik (sors- és érdekközösség a hivatallal, rendszeres költségvetési forrásigény); arról nem is beszélve, ha ez a professzionalizálódás az aktivisták számára gyakorlatilag intenzív ingyenmunkát vagy olcsó munkát jelent. E káros tendenciák kivédéséhez kell kidolgozni a hosszú távú együttműködés fenntartható modelljét.

Átlátható önkormányzati pénzügyek

A lehető legnagyobb átláthatósággal intézzük az önkormányzati pénzügyeket, s azokon belül a közbeszerzéseket. Pontosan kidolgozzuk és közzétesszük a fővárosra érvényes zöld közbeszerzési⁷ szabályokat. A közbeszerzések kiírása mind világos, átlátható és dokumentált árbecslés felhasználásával és közzétételével történik (ennek nagy részét ma is jogszabály írja elő, de az előírások betartatása messze nem garantált), elég időt hagyva a piaci szereplők jelentkezésének. A lezárult eljárásokat is jól kereshető, a kötelezőnél is részletesebb és logikusabb struktúrájú adatbázisban nyilvánossá tesszük. Főszabályként nyílt eljárásokat írunk ki a törvényi értékhatárnál lényegesen alacsonyabb érték esetén is; a pályázati követelményeket nem állítjuk be indokolatlanul szigorúan; nem kérünk az aktuális beszerzés felénél-kétharmadánál nagyobb referenciát – csak kivételes esetben, alapos indoklással. Ehhez egy független antikorrupciós civilszervezet segítségét is igénybe vesszük.

Felderítjük az összes olyan csatornát, amelyeken át közvetlenül (azaz nem a tagállami intézményrendszeren keresztül) az Európai Uniótól vagy az Európai Gazdasági Térség államaitól szerezhetünk támogatásokat.

A városvezetők és az önkormányzati cégek vezetői csakis annyi fizetést visznek majd haza, amennyit a kinevezésükkor vagy a rendszeres illetményük esetleges újramegállapításakor az önkormányzat ígért nekik. Ebben a szférában tilos lesz az átláthatatlan követelmények alapján megadott, gyakorlatilag előzetesen elhallgatott, de garantált fizetéskiegészítésként adott, tipikusan felháborító összegeket jelentő „jutalmazás” – prémiumot előre kitűzött, átlátható és logikus szabályok alapján, az alapvető feladatkörön valóban túlmutató munkavégzésért, kizárólag az éves alapbér bizonyos részének (pl. 20%) erejéig lehet majd adni.

Megkezdjük egy hosszabb távú, a szereplők közös megegyezésén alapuló közös fővárosi adóstratégia kidolgozását, amiben felülvizsgáljuk a mai adóbevételek szerkezetét (ma a kerületek főként tipikusan különféle, nem egységes ingatlanadókból és az iparűzési adó rájuk eső részéből élnek), és ha nem változtatunk is, a fővárosi szintű átláthatóságot, tervezhetőséget és egységességet, valamint a szociális szempontokat jobban érvényesítjük.

Mindenféleképpen meg fog jelenni a bevételek között az úthasználati díjaknak valamilyen formája. Ezek megjelenésével együtt törekedni kell arra, hogy a hozzájuk kapcsolódó fizetési rendszeren keresztül valósuljon meg a parkolási díjak beszedésének is a legnagyobb része. Ennek minimális eredménye az, hogy a parkolási díjak átláthatóvá válnak, és lehetetlen lesz a mérhetetlen korrupció, amely beszedésüket és az egész parkoltatást övezi. Figyeljük meg, hogy a parkolási bevételek szinte korlátlan eltüntetését az teszi lehetővé, hogy eddig soha, senki nem szedte őket átlátható módon. Senkinek nincs még megközelítő sejtése sem arról, hogy korrupció nélkül ebből mekkora bevételre kell számítani, ezért ha csak egy évben rálátunk a bevételekre, az már alapjaiban kezdi ki a mai korrupt rendszert. A maximális eredmény – az egészségesebb környezeten túl – ebben a kérdésben az lenne, ha sikerülne az útdíjfizetési rendszert, sőt, a mögötte álló gazdálkodó szervezetet kizárólagossá tenni a parkoltatásban is, és ezáltal a mai korrupt rendszert felépítő parkoltató cégeket kiszorítanánk a piacról. Ebben az esélyeinket növeli, hogy sok parkoltatási szerződés a közeljövőben lejár, és így lehetőség nyílik a váltásra különösebb jogi hercehurca nélkül is.

A kerületekkel általában megegyezésre kell jutni a parkolási, úthasználati és egyéb területfoglalási díjak megfelelő elosztásáról is. Ennek keretében aprónak tűnő, de az önkormányzatoknak egyes szereplőkkel szembeni sokszor visszás kivételezését, a közösségi érdekek háttérbe szorítását csökkentő elem, hogy az alkalmi közterületfoglalás díjait átlátható, de a probléma súlyával differenciált módon (például a főútvonali forgalom zavarását, dugóokozást magas díjjal honorálva) kezeljük. A közterület-foglalás másik speciális területe az, amikor nem a jogintézmény eredeti és fő célja valósul meg, nem arról van szó, hogy muszáj a közterületet technikai okból alkalomszerűen, egy rövid, jól meghatározott időre lefoglalni, hanem a foglalás előre tervezetten, gazdasági tevékenység végzése céljából történik. Az ilyen eseteket a piaci bérleti szerződések világába kell áthelyezni.10

A zöld közbeszerzés definíciója: https://www.kozbeszerzes.hu/cikkek/zold-kozbeszerzes – az oldalon további hasznos linkek találhatók az EU és az európai városok zöld közbeszerzési irányelveiről és gyakorlatáról.

Konkrét intézkedések a közbeszerzések kifehérítésére

Az állam és az önkormányzatok közbeszerzéseken keresztül költik el az adóként befizetett pénzünk jelentős részét, és ezen a területen jelenik meg a politikailag motivált korrupciós kockázatok nagy része is. Fontosnak tartjuk ugyanakkor leszögezni az alábbiakat:

  • Nem a magyar közbeszerzési törvény és szabályozási környezet jelenti a problémát, tekintettel főként arra, hogy a magyar jogszabályok mindenben megfelelnek az EU-s közösségi irányelveknek és rendeleteknek. A probléma a közbeszerzési eljárások lebonyolításának technikai részleteiben rejlik, amelynek eredményeként egyes állami szervezetek a közbeszerzési törvény egyébként helyes és hasznos jogintézményeit rendeltetésükkel homlokegyenesen ellentétes célra használják. Például az aránytalanul alacsony ár vizsgálata elvileg arra szolgál, hogy nyílt versenyben ne kerülhessenek jogtalan előnybe azok a cégek, akik azáltal tudnak alacsonyabb árat adni, hogy feketén foglalkoztatják az alkalmazottaikat. A gyakorlatban azonban az állami szereplők sokszor arra használják ezt a jogintézményt, hogy kizárják a kedvezőbb árat ajánló, a kiszemelt céget megelőző versenytársakat. Röviden: a lényeg a részletekben rejlik.

  • A hozzá nem értés, a közbeszerzések megfelelő szakmai előkészítésének hiánya legalább annyi kárt okoz az adófizetőknek, mint a szándékolt korrupció.

A fentieknek megfelelően úgy látjuk, hogy a közbeszerzési eljárások tisztaságának biztosítása a jelenlegi szabályozás mellett is biztosítható, az alábbi gyakorlati intézkedésekkel:

  1. Előrelátó és szakszerű tervezés: a közbeszerző jogászok mellett az eljárások előkészítésében és az ajánlatok elbírálásában részt vevő bírálóbizottságnak legyen tagja kötelezően egy profi stratégiai beszerző, aki a jogi megfelelőségi szempont mellett a gazdaságossági szempontot is képviseli az eljárás során, és aki szervezetileg független a szakmai és a közbeszerzési területtől. Ezen beszerzéstechnikai szakemberek feladata lenne továbbá a folyamatos innovációra törekvés és a rendszer ellenőrzése a teljesítés során is (pl. a közbeszerzési egységárak piaci árakhoz mért folyamatos figyelése, benchmarking, folyamatosan frissített költségjegyzékek, árelemzések).

  2. Megfelelő piackutatás, piaci konzultációk lefolytatása, adott esetben előminősítési listák létrehozása a potenciális ajánlattevők felkutatása és figyelmének felhívása érdekében. Ez gyakorlatilag a most is létező ajánlattevői lobbitevékenység becsatornázását jelenti egy nyilvános folyamat keretében.

  3. Elektronikus árlejtés kötelező alkalmazása (valódi, real-time verseny biztosítása online eszközökkel).

  4. Megfelelő szakmai előkészítés: a piac ismeretében a műszaki specifikáció versenysemleges meghatározása, a valódi versenyt biztosító alkalmassági feltételek (pl. referenciák) meghatározása.

  5. Kizárólag nyílt eljárások alkalmazása, tekintettel arra, hogy a törvény alapján jogszerűen alkalmazható meghívásos eljárások sem tudják biztosítani a megfelelő szintű versenyt.

  6. Átláthatósági megállapodások, külső civilek bevonása a közbeszerzési eljárásba bírálóbizottsági tagként is.

  7. Saját alkalmazott közbeszerzési tanácsadók alkalmazása, jogorvoslati bírság esetén prémiummegvonás alkalmazása.

  8. Az előzetes vitarendezések eljárásrendje: amennyiben a közbeszerzési eljárásban az ajánlatkérő bármely döntését megtámadja egy ajánlattevő, az ajánlatkérő válaszát egy civilnek vagy esetleg egy véletlenszerűen választott önkormányzati képviselőnek ellen kell jegyeznie.

  9. Integritási biztos alkalmazása és kötelező képzések, tájékoztatók tartása a közbeszerzési eljárásokban rejlő korrupciós kockázatokról a döntéshozók és a bírálóbizottsági tagok részére.

  10. Közbeszerzési értékhatár alatti szerződések: ezen meghívásos beszerzési eljárások esetében a verseny tisztaságát az biztosítja a leginkább, ha meggyőződünk arról, hogy az ajánlattevők egymástól független szereplők Ezt biztosíthatja, hogy a beszerzési felhívásokat az önkormányzat honlapján is meg kell hirdetni, és a meghívandó cégek listáját egy véletlenszerűen kiválasztott képviselő is jogosult legalább egy céggel kiegészíteni.

A zöld közbeszerzésekkel kapcsolatos első lépések

Magyarországi közbeszerzésekben gyakorlatilag senki nem alkalmazza tudatosan a környezetvédelmi szempontokat, bár a jogszabályi feltételek teljes mértékben adottak. A Fővárosi Önkormányzat a korábbiakban próbajelleggel ugyan alkalmazott már egy-két közbeszerzési eljárásában környezettudatossági szempontokat, de ezeket nem alkalmazza általános jelleggel és megfelelő tudatossággal a beszerzései megvalósítása során. Ezek az eszközök az alábbiak lehetnek:

Az ajánlattevők ajánlatának értékelése során érvényesíthető környezetvédelmi szempontok:

  • Az avulás, fogyasztás, karbantartási igény figyelembevétele,

    • a keletkező hulladékmennyiség és az ártalmatlanítási költségek, környezetterhelés figyelembevétele,

    • újrahasznosítható anyagok használata,

    • a helyben lévő cégek előnyben részesítése.

  • A műszaki leírás elkészítésébe környezetmérnökök bevonása.

  • Energiahatékonyságból eredő megtakarítást figyelembe vevő pénzügyi konstrukciók kidolgozása (ESCO finanszírozások). Ezen kívül a zöld közbeszerzés körébe tartozhat annak a vizsgálata is, hogy milyen eszközökkel lehetne egy beszerzés mennyiségét csökkenteni, felesleges beszerzési igényeket kiszűrni, a feladatellátást racionalizálni (azt az elvet követve, hogy a legzöldebb beszerzés az, ha nincs beszerzés).

A fenti eszközök tényleges tartalommal való feltöltése és alkalmazhatóságának átgondolása, jó gyakorlatok kialakítása még várat magára Magyarországon, ezeket közbeszerzési szakemberek és műszaki szakemberek közös munkája eredményeként lehetne elérni, amelyben úttörő szerepet kívánunk vállalni. Kiindulási alapnak az Európai Bizottság kapcsolódó kézikönyve lehet megfelelő.

Fenntartható költségvetési politika

Küldetésünk lényegéből következik, hogy mindazokat az élhető városhoz vezető intézkedéseket, amelyeket a programunkban megígérünk, igyekszünk úgy végrehajtani, hogy azok a főváros (és a kerületek) költségvetését ne terheljék túl. Ez már csak azért is hatalmas feladat, mert már a 2019-es fővárosi költségvetés is egyharmadában fedezetlen. „Szerencsére” a folyó bevételekből a finanszírozhatatlan rész a kormányzat által elvárt, mesterségesen megdrágított, és részben általa is finanszírozott fejlesztésekből áll. Ezek közt rendet kell vágni.

A költségvetési helyzetet nem rontó gondolkodásnak fő eszköze az, hogy minden szakterületen költségvetési szempontból belső átrendezésre törekszünk.

  • A közlekedésen belül egy nagy átrendezést jelent, hogy az úthasználati díjakból realizált akár évi 40 milliárd forintos bevételből egy részt felhasználunk a tömegközlekedés napi működési költségeinek növelésére. Nagyon durván a kibocsátott teljesítmény (járműfutás) 50% alatti emelkedésével számolunk, amit ez az összeg fedez. A beruházásoknál a helyhez kötött infrastruktúrára költött összeget igyekszünk a mai szinten tartani, külső (leginkább EU-s) forrásból biztosítani, de az eddigieknél sokkal hatékonyabban elkölteni. A járműbeszerzéseket igyekszünk lízinggel és rendelkezésreállás-vásárlással biztosítani, amit folyó költségként, a programunk élénkítő hatását (azaz más csatornákon realizált bevételnövekedést) is figyelembe véve fedezünk.

    Rendszerszinten (kerületek + főváros) szintén jelentős többletet (akár évi tízmilliárdos összeget) remélünk a parkolási bevételek kifehérítéséből.

  • A bérlakásfejlesztés költségeinek növekedését közös fejlesztések keretében kezdetben legnagyobbrészt magánberuházóktól biztosítjuk. A hajléktalansággal kapcsolatos stratégia költségeit igyekszünk a munkaügyi intézményrendszer fedezetével biztosítani.

  • Egyelőre külön forrást még nem találtunk rá, de költségvetésileg belátható folyó költséggel (legfeljebb évi kb. 5 milliárd Ft, a mai fővárosi költségvetés kb. 2%-a) biztosítható a teljes óvodai és bölcsődei ellátás. Ennek fedezetét szintén külső forrásból vagy esetleg más fejezetek többletes átcsoportosításából fedezhetjük.

  • Hasonlóan még nem találtuk meg a pontos fedezetét, de belátható összegből (kb. évi 10 milliárd Ft) biztosítható lenne az egész fővárosban a zuglói minimumjövedelem-modell egy módosított (javított) változatának bevezetése mint alapvető és nagy költségű szociális fejlesztés.

  • A többi ágazatban (zöld infrastruktúra, városfejlesztés, hulladékgazdálkodás, gazdaságfejlesztés) alapvetően a mai költségeket nem növelő, átrendező intézkedéseket javasolunk.

  • Világos azonban, hogy az önkormányzatok által foglalkoztatott munkavállalók anyagi megbecsülésének javítása és létszámuk emelkedése (mindkettő különösen a szociális ágazatokban és a kisgyermeknevelésben) fokozatosan növekvő többletkiadással fog járni, aminek a fedezetét a költségvetés más, szintén fokozatos javulást eredményező tételeiből fedezhetünk, például hatékonyságnövekedésből, korrupciómentesítésből, a közösségi erőforrások intenzívebb használatából.

Önkormányzati kiadványok és megjelenés

Új budapesti portált kell létrehozni, amin könnyebben elérhetőek a lakosság számára legfontosabb információk városrészi bontásban; akár az olyan „műhelytitkok” jól kereshető nyilvánossá tételével, mint a mainál sokkal sűrűbb levegőminőség-mérő hálózat mérési adatai, vagy a tömegközlekedési cégek üzemi, járműgazdálkodási, forgalmi stb. adatai. Itt kap helyet az aktuális szabályozások és engedélyezési folyamatok kihirdetése is.

A kerületi sajtótermékekben – kiváltképp’ a Sétáló Budapestet támogató pártok által vezetett kerületek sajtójában, de a bevezetés után valószínűleg mások sem vállalják majd, hogy nem csatlakoznak – biztosítani kell az ellenzék és az önkormányzattól független szervezetek adekvát megjelenését; valamint ezeket a kiadványokat el kell látni össz-budapesti tartalommal is. A politikai kiegyensúlyozottság garantálására is egységes módot kell kialakítani, ez valószínűleg több modell – pl. kvóták vagy szerkesztőségi függetlenség, melyet civilszervezetek ellenőriznek – közül a hosszabb távon legsikeresebbnek bizonyuló megoldás általánossá tételével történhet meg.

Magukat a kerületi sajtótermékeket a tipikus ingyenes papíralapú spam helyett elektronikusan kell megjelentetni; s csak külön kérésre (nem alapértelmezésként!), az ezt kifejezetten igénylő lakók számára papíralapon terjeszteni.

Budapest „külügyei”, a Kárpát-medence és Közép-Európa térszerkezete

A Monarchia még máig is létező – elsősorban kulturális – szövete révén Budapest még mindig egy többtízmilliós régió potenciális központja, illetve a közelmúltig legnagyobb városa. Ezt a helyzetet persze nem érdemként, hanem adottságként kezelve kell arról gondolkodni, hogy Budapest szerepe milyen tágabb térszerkezeti kontextusban értelmezhető, illetve a regionális térszerkezet alakításában milyen erővel bír, ahhoz milyen érdekei fűződnek.

Például meg kell találni a közös stratégiát a Kárpát-medence „eggyel kisebb” városaival: Pozsonnyal, Zágrábbal, Kolozsvárral, Újvidékkel, Temesvárral. Szintén sokkal erősebb és tudatosabb kooperációra van szükség a két „láthatáron belül” levő azonos súlyú várossal, Béccsel és Belgráddal. E városhármasban Budapest földrajzilag központi szerepű, ami kedvező adottság, de ezt óvatosan és tudatosan kell alkalmazni, nem úgy mint például a kormány valójában kontraproduktív, Bécs-központú nagy sebességű vasúti tervei.

Innovatív közigazgatás és önkormányzás

A digitális világ fejlődése révén lehetővé válik egy sor, egykor sok utánjárással intézhető ügyben akár az otthonról való ügyintézés; gyorsan szerezhetünk információt lakóhelyünk ügyeiről, idejében beleszólhatunk olyan döntésekbe, melyekről eddig csak utólag értesültünk. Ennek megfelelően szervezzük át a budapest.hu szerkezetét, illetve létrehozzuk azt a mobilos alkalmazást is, amely egykapus rendszerbe foglalja a város digitális szolgáltatásait. Széles körben használttá kell tenni a fővárosban az elektronikus közigazgatási, ügyfélkapcsolati megoldásokat (befejezzük és teljessé tesszük az ebben az irányban folyó, de meglehetősen vontatottan haladó fejlesztéseket).

A lakosság tájékoztatása révén és maguknak az eszközöknek a felhasználóbarát tervezésével is azt kívánjuk elérni, hogy legalább az internetet egyébként is használó polgárok számára az elektronikus közigazgatás használata elé ne tornyoluljon belépési gát. Ne kelljen azoknak is, akik szeretnék, hosszú kutakodásba, kérdezősködésbe, utánajárásba fogniuk ahhoz, hogy elkezdhessék használni az elektronikus közigazgatás eszközeit. Ha például valaki egyszer rátéved a budapest.hu-ra, akkor sokkal inkább „bevonzza” őt a rendszer; érje az az élmény az új felhasználót, hogy érdemes itt maradni és itt felfedezni a hivatali szolgáltatásokat, mert minden kattintással egy új ügyintézési lehetőség tárul fel.

Mindehhez természetesen a belső hivatali struktúrát is fejlesztjük, az eddigi toporgás és egymásra mutogatás helyett folyamatosan fejlesztjük a hivatalokban a teljes online adatlekérést, hogy se ügyfélként, se hivatali társszervként semmilyen adatért, papírért, igazolásért ne kelljen rohangálni, ha az már megvan valahol elektronikusan.

Ahol díjfizetésre van szükség, annak nem lehet felára a készpénzes megoldáshoz képest – mivel az elektronikus fizetés önköltsége a készpénzesnél alacsonyabb, s ez a közszolgáltatóknak, az önkormányzatnak is érdeke.

Az elektronikus ügyintézés a természetes eszköze a közösségi önkormányzás hatékony kiépítésének is. A szerteágazó feladatok kiosztása, vállalása, nyilvántartása, a sok ember közös döntését igénylő tevékenységek szervezése így zajolhat igazán hatékonyan. Az önkormányzati ügyek hiányosságainak felderítését és a lakossági problémabejelentést kezelő civil kezdeményezések is internetes oldalakon, esetleg mobilos applikációkon működnek már ma is. Ezek jelentik a közösségi önkormányzás már ma is meglevő csíráját, ezeket gyűjti egybe, ezektől tanul (!), ezeket egészíti ki teljeskörűvé a városi alkalmazás.

Az elektronikus ügyintézés elősegítése, kiépítése a közigazgatás határain is túlterjedhet. Erre példa a társasházak életét segítő, annak elektronikus ügyintézését biztosító hazfal.hu platform. Egy hasonló platform magától értetődően befogadhatná a szomszédságok közösségi önkormányzásának ügyeit, vagy például a tipikusan belvárosi tömbi közösségek (az egy tömbben álló társasházak társulása, például az energetikai felújítás koordinálásához, hatékonyságnövelő együttműködéshez) napi ügyeit is. Ugyanezen a területen lenne használható, de központilag kiszolgáltan a társasházi közös képviselők, illetve általában a lakástulajdonosok számára egy olyan elektronikus tudástár, ahol az ügyintézés és a hétköznapi élet jó gyakorlataitól kezdve a társasházi ismeretek e-learninges ismeretátadásán át a különféle projekt-útmutatókig és típustervekig megtalálható lenne mindaz az ismeretanyag, amit az önkormányzat és a lakástulajdonosok amúgy is fel kell, hogy halmozzanak, de eddig ki-ki csak magának gyűjtötte ezeket.

Az innovációra a közigazgatáson túl is kaput nyitunk. A XXI. század kihívásaira egyetlen városvezetés sem képes önerőből reagálni. Minden, a város koncepciójába illeszkedő, azaz a klímaváltozáshoz való alkalmazkodásra, a természetes környezet védelmére és fejlesztésére, az város élhetőbbé (és nem betonozottabbá) tételére irányuló innovatív kezdeményezésnek igyekszünk teret adni. Az ötleteket a civil kezdeményezések befogadásáért is felelős innovációs biztos fogadja, segíti eljutni a megvalósíthatóságig. Célunk, hogy Budapest a szürke betonváros helyett a fejekben is megújuljon, az új gondolatokra fogékonyság mintaképe legyen.

Önkormányzati rendvédelem és közbiztonság

Az önkormányzati rendészetek (régebben közterület-felügyelet) erőinek hatékonyabb kihasználása végett itt is önkéntes egységesítésre, több együttműködésre van szükség. Szükség van például arra, hogy az egyes kerületi egységek egymás segítésére, más kerületekben, vagy fővárosi kérésre is bevethetőek legyenek.

Minden jogkövetést kikényszerítő eszköz csak akkor hatékony, ha a lebukás esélyét érdemben növeljük, ezért a rendészetek utcai jelenlétét jelentős állományi fejlesztéssel is növelni kell. Ez azért is fontos, mert a közterületek – különösen az éjszakai utcák, illetve egyes parkok, pl. a Népliget – használatát lényegesen korlátozza az, hogy a lakosság már nem tekinti őket biztonságosnak. Ebben a stratégiában a törzsállomány mellett – akár közfoglalkoztatás keretében – szóba kerülhet könnyebben végezhető részfeladatok végzésére alkalmas munkaerő felvétele; például parkőröké, egy-egy területet puszta jelenlétükkel, figyeléssel biztosító alkalmazottaké. Ebben a folyamatban számítunk a helyi polgárőrségek intenzívebb részvételére is (a jelenlegi rend szerint kizárólag a rendőrséggel való szorosabb együttműködésen keresztül).

A fenti megnövelt jelenléttel párhuzamos intézkedés, hogy a közterülethasználattal és a civilizált együttéléssel kapcsolatos szabályok között bizonyos cselekmények tekintetében zéró toleranciát hirdetünk. Ezek régebben súlytalannak tartott, de jelentős rombolást, illetve a város élhetőségére nagyon káros hatást kifejtő cselekmények, a legtipikusabb példa az illegális hulladéklerakás, az utcai szemetelés, az alkoholfogyasztás szabályainak megszegése, a zugárusítás vagy a járókelőket megfélemlítő viselkedés.

A jelenlét növeléséhez, a nem kívánatos cselekmények visszaszorítása érdekében – [akár a meglevő törvényi előírások átalakítására irányuló felterjesztéssel][#ref001-15] – lehetővé kell tenni az állampolgári tettenérés eszközeinek (leginkább: mobilos fotó) könnyebb használatát a hivatalos eljárásokban illetve a gyors internetes bejelentésekre való reagálást – szintén a tettenérések számának növelése végett – nagyságrendekkel gyorsítani kell. Ezeknek a bejelentéseknek a kezelésére is alkalmas lehet a civilplatformokkal való szorosabb együttműködés, akár ezen szervezetek pályáztatásával.

Az állampolgárok jogainak fokozottabb védelmét, de a rendészek érdekeit is szem előtt tartva általánosan bevezetjük a terepen szolgálatot teljesítő önkormányzati rendészek testkamerával való felszerelését. A példáért nem is kell messzire menni, hiszen ez részlegesen már Budapesten is előfordul.

Nemcsak az önkormányzati rendészek, hanem a rendőrök és akár a magánvállalkozások által alkalmazott biztonsági őrök segítségét is szolgálja egy „stresszhelyzet-portál”, amely több nyelven segíti a tipikus konfliktusos vagy szükséghelyzetekben (pl. a turista elvesztette a telefonját vagy az útlevelét) a rendet biztosító személy és ügyfele közt a kommunikációt.

Egyfajta zéró tolerancia kell, hogy érvényesüljön – ugyanakkor nem a büntetés, hanem az egyén önkárosításának minimalizálása céljával – az utcai kábítószer-használat terén is. Minden intravénás szerhasználó számára (újra) elérhetővé kell tenni a tűcsereprogramot, illetve akár olyan közösségi helyet („belövőszoba”) is biztosítani kell nekik, ahol felügyelet mellett tehetik meg a számukra elkerülhetetlent. Ezeken a helyszíneken arra is lehetőséget kell biztosítani, hogy akár a függőségtől való megszabadulás igényével szociális munkás, mentálhigiéniás szakember is elérhető legyen. Ezek a megoldások tudják csökkenteni a kábítószerezés társadalmi hatását a leghatékonyabban.

"A közbeszerzésekről szóló 2015. évi CXLIII. törvény (Kbt.) 198. §-a (1) bekezdésének 10. pontja felhatalmazza a kormányt arra, hogy rendeletben állapítsa meg a közbeszerzések során érvényesíthető fenntarthatósági szempontokat, de ez a kormányrendelet a Közbeszerzési Hatóság idevágó oldalán nem található: https://www.kozbeszerzes.hu/kozbeszerzesz/#magyar-jogi-hatter. A Kbt. kommentárja (Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft.Budapest, 2019, https://www.mhk.hu/files/Kbt kommnet%C3%A1r_1_20170213.pdf) az Európai Bíróság C-513/99. számú EUB (Concordia bus) jogesetben hozott döntésével megalapozott irányelvrendszert adja meg követendőként." [#ref001-15]: # "Pl. a szabálysértési törvény (2012. évi II. törvény a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről) tekintetében."